Csorba M. Emánuel*

Kelet-európai atomerőművek földrengésbiztonságának fokozása

*Technische Universität Wien

Az utóbbi hónapokban a média és a közvélemény egyre élénkebben foglalkozik a magyar kormány azon tervével, hogy az ország energiaszükségletének jelentős részét szolgáltató, meghatározott időre tervezett paksi atomerőmű közeljövőben lejáró üzemidejét húsz évvel meghosszabbítsa. Ezen terv fölött a kormány, tudósok, pártok és társadalmi szervek között egyre hevesebbé váló vita indított arra, hogy a két évvel ezelőtt ugyanitt rendezett földrengésbiztonsági konferencián tartott kerekasztal-vitaindító előadásom utolsó mondataiban érintett kérdésre bővebben visszatérjek.

A Szovjetunió felbomlását követően, Kelet-Európa tíz országa szovjet tervezésű atomerőműveket örökölt, melyeket a földrengések által gerjesztett vízszintes erők kellő figyelembevétele nélkül építettek. Ezért ezek esetleges földrengések esetén súlyosan károsodnának, és környezetük a húsz évvel ezelőtti Chernobil-katasztrófához mérhető tragédiának lenne kitéve. Ezt felismerve, ezekben az országokban különféle hagyományos módszerekkel igyekeznek az erőművek egyes részeit megerősíteni, földrengésállóbbá tenni.

James M. Kelly professzorral, a kalifomiai Berkeley Egyetem Földrengéskutató Központjának igazgatójával és Dr. Ing. Alexander G. Tarics tanácsadó mérnökkel 1997-ben közösen írt és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek (lAEA), valamint az érdekelt kormányoknak megküldött tanulmányunkban azt ajánlottuk, hogy az utóbbi években kifejlesztett, a gyakor1atban világszerte kipróbált és bevált "alapszigetelési" (”base isolation") technológiát alkalmazzák, és vizsgálják meg az atomerőműbe az alapszigetelés utólagos beépítésének lehetőségét. A szóbeli válasz általában az volt, hogy ezen erőművek élettartama rövidesen lejár, leállnak, ezzel megszűnik a veszély. Azóta eltelt 9 év és Paks üzemének további 20 éves hosszabbításról folyó vita javaslatunkat újra időszerűvé tette.